Ismét.TRÁGYA.Már csak az indulatok maradtak nekem.nameg a trágya. A szaga kicsit emlékeztet arra a nénire,aki beszart.Persze ez mulatságosnak hangzik. NEKI IS AZ VOLT!
Miért? Mért van az, ha az ember halad a saját,kijelölt útján, egy hirtelen véletlen folytán azon kapja magát, hogy beszart?
Mint egy üveg bor.A gazda elülteti, gondozza,metszi,kapálja,kötözi,majd egy szép nap leszüreteli.Pofás kiszerelésben a polcokra kerül.Abban az üvegben benne van a szeretet,természet,a fejlődés,küzdés,egészen a kezdetektől.És benne van a kimúlt élet utáni vágy.
Egy amorf alak leveszi a polcról és rövid tanácskozás után megszólal:
-Ez megteszi .
Lehet,hogy nem bontja fel rögtön, de minden nap figyelmezteti; Ez bizonytalan.Majd egy szé.Egyre csak fogy. Napról-napra,percről-percre,hol gyorsabban, hol lassabban;Ez bizonytalan.
Az üveg felénél a vérben már egyre oldódik a mámor és igazság.
Ő hirtelen felrúgja az üveget.
A padlón szerteoszlik a vágy. Nyomot hagy maga után, hiába takarítják fel. A rostok magába szívták a valaha szétcsattanó életet.
Persze...ez is csak egy közönséges borfolt,mint a többi..
csak egy kicsit bizonytalan...vagy mégsem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése