fantasztikus

kepzelj el egy hatalmas retet. egy hatalmas retet, fölötte gyönyörü szép kék éggel. meg baranyfelhökkel, mint ami festve van. a fű zsenge, igazi zöld.a levegö kristalytiszta, szinte élvezetet beleszippantani. a nap tüz.korlátlan szabadsag mig a szem ellat. a termeszet éled. madarak csicseregnek, a legyek zümmögnek, egy ket riadt özike szökell at a mezön.
most pedig kepzelj el egy csöppnyi rozoga kalitkat . a kalitkaban egy embert, ami te vagy. nem tudod hogyan kerültel ide, es azt sem hogy hogyan kerülhetnel ki. csak egyszerüen ott ülsz bezarva.eleinte megprobaltal kiszabadulni, mindent megprobaltal, finoman,eröszakkal, de sehogysem ment. igy elfogadtad hogy akár egész életedben itt ülhetsz, de azis lehet hogy valaki kienged.most kilatastalan minden. most kihalt minden.most nincs semmi.most nem jar arra senki.
de fog valamikor?es ha igen akkor mikor? es vele jó lesz, ha kiszbadulsz?






1,5 evvel ezelött gondoltad volna hogy egyszekrenybe zarlak?